Nem-dualitás

Az *advaita* szó szerint „nem kettőt” jelent — és ez pontosan az állítás lényege is: az én és a világ, a megfigyelő és a megfigyelt közötti határ nem valódi, hanem fogalmi konstrukció. Az a „valaki”, aki különállónak érzi magát a tapasztalatától, ezen a nézőponton belül maga is a tudatosságon belüli jelenség — nem valami azon kívül álló. A nagy nem-duális hagyományok közé tartozik az Advaita Vedanta, a Kasmíri Shaivizmus, a Dzogchen és a Mahamudra, a Zen és a Chan buddhizmus, a Madhyamaka ürességtanítások, Ibn ʿArabī szúfi *wahdat al-wujūd*-ja, valamint a keresztény apofatikus miszticizmus. A metafizikai keretek különböznek egymástól — Shankara minősített monizmusa nem azonos a Madhyamaka ürességfelfogásával —, de abban megegyeznek, hogy elutasítják a végső szubjektum-objektum hasadást. A nem-duális felismerés nem jelenti a személyiség vagy a működőképesség elvesztését. A gyakorlók továbbra is egyénként élnek; ami megváltozik, az a különálló tapasztaló-lét érzete.

A legkorábbi nem-duális megfogalmazások a *Chandogya Upanishadban* (~Kr. e. 7–8. század) jelennek meg a *Tat tvam asi* („Az vagy te”) formájában, illetve a *Brihadaranyaka Upanishadban* a *neti neti* („nem ez, nem ez”) tanítással. Shankara (~788–820 CE) a Brahma Sutrákhoz, a főbb Upanishadokhoz és a *Bhagavad Gitához* írt kommentárjaiban rendszerezte az Advaita Vedantát. Nāgārjuna *Mulamadhyamakakarikája* (~150–250 CE) a buddhista Madhyamaka megfogalmazást adja. A modern nyugati közvetítésben Ramana Maharshi (1879–1950) elevenítette fel az önvizsgálatot mint elsődleges módszert; Nisargadatta Maharaj *I Am That* (1973) című könyve a 20. század legtöbbet hivatkozott nem-duális szövege. Rupert Spira *The Transparency of Things* (2008) és Stephan Bodian *Wake Up Now* (2008) című munkái a jelenlegi angol nyelvű irodalom alapreferenciái.

Két jól dokumentált megközelítés létezik. Az önvizsgálat (Ramana Maharshi *atma vichara* módszere): amikor egy gondolat, érzelem vagy érzet felmerül, kérdezd meg: „kinek merül ez fel?” — a részletes útmutatót David Godman *Be As You Are: The Teachings of Sri Ramana Maharshi* (1985) könyvében találod. A közvetlen rámutatás: rövid kontemplatív gyakorlatok, amelyek a tudatosság és tartalma közötti érzett különbséget vizsgálják — ezt Rupert Spira *The Transparency of Things* (2008) és Stephan Bodian *Wake Up Now* (2008) tárgyalja részletesen. Érdemes legalább egy elsődleges forrást elolvasni minden nagyobb hagyományból, ahelyett hogy egyetlen kortárs tanítóra támaszkodnál.