Karma

A karma a hinduizmus, a buddhizmus és más keleti filozófiák egyik alapfogalma. Lényege, hogy minden cselekedet, gondolat és szándék egyfajta energiát indít el, ami előbb-utóbb visszahat arra, aki elkövette. A pozitív tettekből jó karma keletkezik, a káros cselekedetekből rossz. Ami miatt ez a fogalom annyira tartós maradt: nem pusztán jutalomról és büntetésről szól, hanem arról, hogy az ember felelős azért, amit elindít a világban. A hinduizmusban a karma szorosan összekapcsolódik az újjászületés körforgásával (*samsāra*), a buddhizmusban viszont a hangsúly a szándékon (*cetanā*) van — nem magán a cselekedeten. Ez a különbség nem apróság: a buddhista értelmezés szerint ugyanaz a tett más karmát eredményez attól függően, milyen tudatállapotból fakadt.

A karma szó a szanszkrit *kṛ* gyökérből ered, ami annyit jelent: „tenni”, „cselekedni”. Az egyik legrégebbi indoeurópai szövegben, a *Rigvédában* — amelyet nagyjából Kr. e. 1500–1200 körülre datálnak — még egyszerűen rituális cselekvést jelentett. A fogalom az *Upanisadokban* (kb. Kr. e. 800–400) mélyült el igazán: itt kapcsolódott össze az újjászületés és az erkölcsi következmény gondolatával. A buddhizmus, amely Kr. e. 5. században jelent meg Északkelet-Indiában, átvette a kifejezést, de átértelmezte — a szándékot helyezte a középpontba a puszta tett helyett. Indiából mindkét hagyomány eljutott Délkelet-Ázsiába, Tibetbe, majd a 20. századra a Nyugatra is, ahol a karma bekerült a köznyelvbe — általában az eredeti doktrínális tartalmától megfosztva.

Ha az eredeti forrásból akarsz kiindulni, a *Bhagavad-gítá* 3. fejezete a legtisztábban fejti ki a karma-jóga elvét — legtöbb modern értelmezésnél pontosabb képet ad. Ha inkább egy kortárs, de valódi hindu filozófiára épülő megközelítést keresel az önsegítő átcsomagolások helyett, Swami Vivekananda *Karma Yoga* (1896) című előadásgyűjteménye rövid és egyenes. Buddhista szemszögből Bhikkhu Bodhi páli kánon-fordításai az elsődleges forrás. Gyakorlatilag: vezess egy hétig egy egyszerű naplót — mit tettél, mi lett belőle. Nem ítélkezni kell, csak észrevenni a mintákat. Konkrétabb gyakorlat, mint amilyennek hangzik.