Tudatosság

A tudat egyszerre a legközvetlenebb és a legrejtelmasebb dolog, ami van. Ez az, ami lehetővé teszi az élményt — az a megismerő minőség, aminek köszönhetően egy lény érzékel, érez, gondolkodik, és tudatában van önmagának. Nélküle az egész univerzum mintha nem is létezne, hiszen nem lenne senki, aki megtapasztalja. A spirituális hagyományok általában elsődlegesnek tekintik a tudatot — nem az agy termékének, hanem annak az alapvető szubsztrátumnak, amelyből az egész valóság felépül. A Hinduizmus *Brahman*-fogalma, a Buddhism Buddha-természete és a misztikus kereszténység „létezés alapja” mind ugyanarra mutat: a tudat az végső valóság, a fizikai világ pedig ennek kifejeződése. A mainstream tudomány ezzel szemben a tudatot összetett idegi aktivitás emergáló tulajdonságaként kezeli. A két nézet közötti szakadék — amit „a tudat kemény problémájának” szoktak nevezni — máig az egyik legmélyebb megválaszolatlan kérdés a filozófiában és a tudományban egyaránt. Egyes kutatók, például a panpszichizmust vizsgálók, valahol a kettő között keresik a választ.

Az angol *consciousness* szó a latin *conscientia* szóból ered, amelynek jelentése közös tudás vagy erkölcsi belátás — a *con-* (együtt) és a *scire* (tudni) összetételéből. A 17. században került be a filozófiai szóhasználatba, leginkább René Descartes révén, akinek 1641-es *Meditations on First Philosophy* című műve a gondolkodó alanyt tette meg a megismerés alapjává. John Locke 1689-ben pontosította tovább a fogalmat *An Essay Concerning Human Understanding* című munkájában, ahol a „consciousness” kifejezést a személyes identitás és a folyamatos öntudat összekapcsolására használta. Ezzel párhuzamosan az indiai filozófiai hagyományok már évszázadokkal korábban feltérképezték ugyanezt a területet — az Upanisadok (nagyjából Kr. e. 800–200) a *chit* fogalmát (tiszta tudatosság) a végső valóság három alapvető minőségének egyikeként tárgyalják a hindu gondolkodásban, ami teljesen elkülönül a Páli Kánon buddhista tudatfelfogásától.

Próbálj ki egy egyszerű tudatossági meditációt: ülj le csendben, és figyeld meg, hogy tudatában vagy valaminek. Nem valaminek — csak tudatában vagy. Ez a tiszta tudatosság maga a tudat. Napközben időnként állj meg egy pillanatra, és vedd észre azt a „tanú” minőséget, ami ott van minden tapasztalatod mögött. Ezzel a figyelem áthelyeződik a tartalomról — gondolatok, érzelmek — arra a tudatosságra, amely mindezeket magában foglalja.