Tudatosság
Spiritualitás & FilozófiaMeghatározás
A tudatosság és a szubjektív tapasztalat alapvető minősége — a spirituális hagyományokban a létezés végső alapjaként értelmezik, a tudományban pedig a „kemény problémaként” emlegetik: hogyan keletkezhet belső élmény fizikai folyamatokból.
Részletes magyarázat
A tudat egyszerre a legközvetlenebb és a legrejtelmasebb dolog, ami van. Ez az, ami lehetővé teszi az élményt — az a megismerő minőség, aminek köszönhetően egy lény érzékel, érez, gondolkodik, és tudatában van önmagának. Nélküle az egész univerzum mintha nem is létezne, hiszen nem lenne senki, aki megtapasztalja. A spirituális hagyományok általában elsődlegesnek tekintik a tudatot — nem az agy termékének, hanem annak az alapvető szubsztrátumnak, amelyből az egész valóság felépül. A Hinduizmus *Brahman*-fogalma, a Buddhism Buddha-természete és a misztikus kereszténység „létezés alapja” mind ugyanarra mutat: a tudat az végső valóság, a fizikai világ pedig ennek kifejeződése. A mainstream tudomány ezzel szemben a tudatot összetett idegi aktivitás emergáló tulajdonságaként kezeli. A két nézet közötti szakadék — amit „a tudat kemény problémájának” szoktak nevezni — máig az egyik legmélyebb megválaszolatlan kérdés a filozófiában és a tudományban egyaránt. Egyes kutatók, például a panpszichizmust vizsgálók, valahol a kettő között keresik a választ.
Történet és eredet
Az angol *consciousness* szó a latin *conscientia* szóból ered, amelynek jelentése közös tudás vagy erkölcsi belátás — a *con-* (együtt) és a *scire* (tudni) összetételéből. A 17. században került be a filozófiai szóhasználatba, leginkább René Descartes révén, akinek 1641-es *Meditations on First Philosophy* című műve a gondolkodó alanyt tette meg a megismerés alapjává. John Locke 1689-ben pontosította tovább a fogalmat *An Essay Concerning Human Understanding* című munkájában, ahol a „consciousness” kifejezést a személyes identitás és a folyamatos öntudat összekapcsolására használta. Ezzel párhuzamosan az indiai filozófiai hagyományok már évszázadokkal korábban feltérképezték ugyanezt a területet — az Upanisadok (nagyjából Kr. e. 800–200) a *chit* fogalmát (tiszta tudatosság) a végső valóság három alapvető minőségének egyikeként tárgyalják a hindu gondolkodásban, ami teljesen elkülönül a Páli Kánon buddhista tudatfelfogásától.
Gyakorlati tippek
Próbálj ki egy egyszerű tudatossági meditációt: ülj le csendben, és figyeld meg, hogy tudatában vagy valaminek. Nem valaminek — csak tudatában vagy. Ez a tiszta tudatosság maga a tudat. Napközben időnként állj meg egy pillanatra, és vedd észre azt a „tanú” minőséget, ami ott van minden tapasztalatod mögött. Ezzel a figyelem áthelyeződik a tartalomról — gondolatok, érzelmek — arra a tudatosságra, amely mindezeket magában foglalja.
Kapcsolódó kifejezések
Karma
A karma az ok és okozat spirituális elve: minden szándék és tett befolyásolja azt, ami később visszatér hozzád.
Megvilágosodás
Az Enlightenment egy gyűjtőfogalom, amely több, egymástól különböző megvilágosodás-állapotot fed le — a buddhizmusban *b...
Spirituális ébredés
A spiritual awakening a nyugati köznyelv kifejezése arra az alapvető élményre, amelyben valaki azt tapasztalja, hogy az ...
Dharma
Az indiai filozófia egyik legtöbbrétegű fogalma: kozmikus rend, erkölcsi törvény, kötelességteljesítés és az az életút, ...
Nirvana
A buddhizmusban a Nirvana a szenvedéstől és az újjászületések körforgásától való teljes megszabadulás állapota — a buddh...