Gnoszticizmus

A gnoszticizmus alapállítása az, hogy a hétköznapi vallásgyakorlat lényegét téveszti el. A megváltás nem szabályok betartásáról vagy rituálék elvégzéséről szól — hanem arról, hogy tudd, ki vagy valójában, és honnan jöttél. A legtöbb gnosztikus rendszer egy isteni lények hierarchiáját írja le (ezeket Aeonoknak nevezik), amelyek egy legfőbb, megismerhetetlen Istenből áradnak ki. Ebben a folyamatban valahol egy alacsonyabb rendű teremtő — a Démiurgosz — hozta létre a fizikai világot, tudatlanságból vagy gőgből. Az emberek magukban hordják az eredeti isteni fény egy töredékét, de elfelejtették ezt. A gnózis az a pillanat, amikor ez a felejtés véget ér. A gnosztikus csoportok szövegeket, rituálékat és mitológiai elbeszéléseket használtak ennek a felismerésnek a kiváltásához. A valentiniánus iskola kidolgozott kozmológiai térképeket alkotott. A szethiánusok rituális keresztséget és látomásos szövegeket alkalmaztak. Mindkettő gyanakvással tekintett a fizikai világra, bár nem minden gnosztikus volt aszkéta — néhányan épp ellentétes következtetésre jutottak ugyanabból a kiindulópontból.

A szó a görög *gnōsis* szóból ered, amelynek jelentése tudás — konkrétan az a fajta tudás, amely közvetlen tapasztalatból fakad, nem tanításból. Az általunk gnoszticizmusnak nevezett mozgalmak főként a 2. és 3. században virágoztak Egyiptomban, Szíriában és a Római Birodalomban. Olyan alakok, mint Valentinosz (aki kb. 136–165 között volt aktív Rómában) és Basilidész (Alexandria, 2. század eleje) teljes teológiai rendszereket dolgoztak ki. Irenaeus of Lyon és más eretnekség-ellenes szerzők — például az *Adversus Haereses* (kb. 180 CE) szerzője — épp ezeket a csoportokat támadták írásaikban, és így maradt fenn a korai forrásanyag nagy része. Az 1945-ös nag hammadi lelet — 52 kopt szöveget tartalmazó gyűjtemény, köztük a Tamás evangéliuma és a Fülöp evangéliuma — gyökeresen átalakította a modern kutatást, mert elsődleges forrásokat adott a puszta ellenséges összefoglalók helyett.

Kezdd magukkal a nag hammadi szövegekkel — James Robinson szerkesztésében *The Nag Hammadi Library* (Harper & Row, 1978) máig a standard angol fordítás. Elaine Pagels *The Gnostic Gospels* (1979) a legjobban olvasható tudományos bevezetés, és nem véletlenül nyerte el a National Book Awardot. A kozmológiai oldalhoz Giovanni Filoramo *A History of Gnosticism* című munkája ad részletesebb képet anélkül, hogy elveszne a szakzsargonban. Ha nem csak a történelem érdekel, hanem egy élő hagyomány is, az Ecclesia Gnostica — amelyet Stephan Hoeller alapított Los Angelesben — az 1970-es évek óta tart istentiszteleteket és előadásokat, és a Teozófiai Társaság *Gnosis* folyóiratarchívumán keresztül is elérhetők anyagaik.