A lélek sötét éjszakája

Ami megkülönbözteti a Dark Night of the Soul-t a közönséges depressziótól vagy kiégéstől, az az, hogy jellemzően egy valódi lelki fejlődési szakasz után következik be. Valami, ami addig működött — egy gyakorlat, egy hitrendszer, egy célérzet — egyszerűen leáll, és semmi nem lép a helyébe. Az ember nem annyira zsibbadt, mint inkább kiüresedett. Az ima olyan, mintha falnak beszélne. A meditáció semmit sem hoz. A keretek, amelyek korábban struktúrát adtak az életnek, összeomlanak, és nincs kézenfekvő módja az újjáépítésnek. A keresztény misztikában ezt úgy értelmezik, hogy Isten visszavonja az érzékelhető vigaszt, hogy a lélek ne kapaszkodjon a lelki élménybe mint jutalomba. Pszichológiai szempontból nagyjából arra a jelenségre hasonlít, amit Carl Jung én-feloldódásnak nevezett — a személyiség struktúráinak összeomlása, mielőtt valami integráltabb kialakulhatna. Akaraterővel vagy pozitív gondolkodással nem oldható fel.

A kifejezés közvetlenül egy 16. századi spanyol versből ered: a *Noche oscura del alma* (A lélek sötét éjszakája) Keresztes Szent János (Juan de la Cruz) tollából született, körülbelül 1577–1578 körül, miközben saját kármelita rendjének tagjai toledói börtönben tartották fogva. A vers és a hozzá írt prózai kommentár a lelki megtisztulás két különálló fázisát írta le — az érzékek éjszakáját és a szellem éjszakáját —, amelyeken át a lélek levetkőzi kötődéseit, mielőtt lehetségessé válik az Istennel való egyesülés. A fogalom évszázadokon át nagyrészt a katolikus misztikus teológián belül maradt. A 20. században lépett be a szélesebb lelki és pszichológiai diskurzusba, különösen Thomas Moore 1992-es *Care of the Soul* és Gerald May 2004-es *The Dark Night of the Soul* című könyve révén, amelyek nem katolikus olvasókhoz is eljuttatták.

Gerald May *The Dark Night of the Soul* (2004) könyve a legjobb belépési pont — pszichiáter és teológus volt egyszerre, így a pszichológiai és a lelki dimenziót anélkül kezeli, hogy az egyiket a másikba olvasztaná. Keresztes Szent János eredeti kommentárja tömör, de megéri elolvasni Kieran Kavanaugh fordításában. Thomas Moore *Dark Nights of the Soul* (2004) könyve tágabb perspektívából közelíti meg a fogalmat, az életválságok szélesebb körén át. Ha éppen benne vagy, a leghasznosabb dolog általában az, hogy csökkented a nyomást magadon, hogy „megoldd” — a különböző hagyományok irodalma egybehangzóan azt mutatja, hogy az erőltetett megoldás inkább meghosszabbítja. A terápia lelki kísérettel párhuzamosan (nem helyette) ésszerű kombináció.