Hexagram

A hexagram szimbolikus logikájának alapja maga a geometria: az egyik háromszög felfelé, a másik lefelé mutat, együtt pedig az egyensúlyban lévő ellentétes erőket jelenítik meg. A Kabbalában a hexagram az Élet Fájának Szefirotjaira vetül, különösen a Tiferet nevű középső szférára, és az isteni struktúra szívével hozzák összefüggésbe. A Hinduizmusban ugyanez az alak *Shatkona* néven jelenik meg: a felfelé mutató háromszög Shivát (maszkulin, tűz), a lefelé mutató Shaktit (feminin, víz) szimbolizálja. A Hermetizmusban a hexagram az „ahogy fent, úgy lent” axiómát kódolja — a felső háromszög az eget, az alsó a földet jelképezi. A Wicca és a tágabb értelemben vett nyugati okkultizmus rituális kontextusban használja az elemi egyensúly és a mágikus védelem szimbólumaként, gyakran a pentagrammal együtt.

A „hexagram” szó a görög *hexagrammon* szóból ered — a *hex* hatot, a *gramma* vonalat vagy betűt jelent. Maga az alak évszázadokkal megelőzi leghíresebb zsidó vonatkozását. Hindu templomépítészetben már az 1. évezredből ismerünk rá példákat, az iszlám geometrikus művészetben pedig a középkori időszaktól jelenik meg. A zsidó hagyományban a hexagram a Dávid-csillaggal (Magen David) a középkorban, Közép-Európában forrott össze, de hivatalos zsidó szimbólummá csak a 17. században vált Prágában, amikor a helyi zsidó közösség jelképeként fogadták el. Izrael zászlajára 1948-ban került fel.

Ha a hexagram védelmi szimbólumként vonz, ékszerként viselni a legkézenfekvőbb megoldás — ez az egyik olyan jel, amely több hagyományon is átível anélkül, hogy kizárólag egyhez kötődne. A kabbalistikus háttérhez Dion Fortune *The Mystical Qabalah* (1935) című könyve az egyik legjobb kiindulópont. Ha inkább a hindu megközelítés érdekel, érdemes a *Shatkona* mellett a yantra-gyakorlatot is megnézni — a Sri Yantra rokon geometriát tartalmaz. Nyugati okkultista rituális használathoz Israel Regardie *The Golden Dawn* című munkája tárgyalja részletesen a hexagram-rituálékat, köztük a Kisebb és Nagy Hexagram-rituálét.