Vissza: Szimbólumok és amulettek

Meghatározás

Az Ankh az ókori egyiptomi hieroglif írás egyik jelképe: egy kereszt, amelynek tetején hurok ül. Az életet szimbolizálta — pontosabban azt az egyesülést, amelyből az élet fakad, a férfi és a női princípium találkozását. Istenek, fáraók és halottak kezében egyaránt megjelent. Az egyiptomi papok „az élet kulcsának” nevezték, és az ókori világ egyik legtöbbet felismert szimbóluma maradt.

Részletes magyarázat

Az egyiptomi vallásban az Ankh két alapvető formát ötvözött: a Djed-oszlopot (stabilitás, a maszkulin elv) és a Tjet-csomót (termékenység, a feminin elv). Oziriszt, Íziszt és Anubiszt rendszeresen ábrázolják úgy, hogy a hurkon fogják az Ankh-ot, és néha a halott orrához érintik — ezt a rituális gesztust „az élet leheletének” nevezték. Templomfaragványokon, temetkezési papirusztekercseken és síramuletteként egyaránt előfordult. A hurok az örök lelket jelképezte, a vízszintes szár a horizontot, a függőleges szár pedig a világok közötti utat. A kopt kereszténység később egy módosított változatot vett át Crux Ansata néven, ugyanezt a formát az örök élet keresztény értelmezéséhez használva. A modern nyugati ezoterikában és a Hermeticism hagyományában az Ankh az ellentétek egyesülésének jelképeként él — az élet polaritásból születik.

Történet és eredet

Az Ankh legalább a korai dinasztikus kortól (kb. i. e. 3100) jelen van az egyiptomi hieroglif írásban, ami az egyik leghosszabb folyamatos használatú szimbólummá teszi. Az általa jelölt egyiptomi szó: ꜥnḫ, jelentése „élet” vagy „élni”. Pontos etimológiai eredete vitatott — egyes egyiptológusok egy szandálszíjhoz kötik (a hurok az bokán illeszkedett), mások csomóhoz vagy tükörhez. A régészeti leletanyagban mindenhol felbukkan: Tutanhamon sírjában (i. e. 14. század) aranyból és fajánszból készült Ankh-amuletteket találtak. A 4. századra a kopt keresztények Crux Ansata formájában vették át. A 20. századi nyugati okkultizmusba főként az 1922-es tutanhamoni sírlelet nyomán felélénkülő egyiptológiai érdeklődés hozta be.

Gyakorlati tippek

Ha fizikai amuletként szeretnéd használni, az ezüst vagy arany változat a legelterjedtebb — nyakon hordják vagy meditáció közben kézben tartják. Rituális használatáról E.A. Wallis Budge *The Gods of the Egyptians* (1904) című munkája részletesen ír, bár fordításait azóta felülvizsgálták; érdemes mellé venni Jan Assmann *Death and Salvation in Ancient Egypt* kötetét is a frissebb értelmezésért. Ha az ellentétek egyesülésének jelképeként vonz — az élethez szükséges polaritás gondolata miatt —, légzőgyakorlat közben fókuszpontként is jól működik. Kézzel lerajzolni, miközben olvasol az egyes részeiről (a hurok, a vízszintes szár, a függőleges szár), meglepően hatékony módja annak, hogy ne csak ismerd, hanem értsd is, mit jelentett valójában.