Pentagram

A pentagram öt csúcsa a klasszikus elemek mindegyikének megfelel: föld, levegő, tűz, víz és szellem (vagy éter). A Wicca-ban a felfelé mutató csúcsú pentagram azt jelképezi, hogy a szellem uralja a négy anyagi elemet — megjelenik oltárokon, rituális eszközökön és a pentaklumon (egy körbe írt pentagramon). A Hermeticism-ban a szimbólum az emberi testre vetítve értelmezhető: az öt csúcs a fejnek, a két kéznek és a két lábnak felel meg, amit a reneszánsz gondolkodók a vitruviusi emberi arányeszménnyel hoztak összefüggésbe. A lefelé fordított pentagram — csúcsával lefelé — hagyományonként mást jelent: egyes ceremoniális mágia-rendszerekben az anyagba való alászállást szimbolizálja. A Sátánizmussal való kapcsolatát nagyrészt a 19. századi francia okkultista, Éliphas Lévi teremtette meg, aki 1854-es művében különbséget tett a kétféle irányultság között.

A szó görög eredetű: *pente* (öt) + *gramma* (betű vagy vonal). A legrégebbi ismert pentagramok mezopotámiai kerámiákon bukkannak fel, körülbelül Kr. e. 3500-ból, ahol a szimbólumot a sumér és akkád írásban a „régió” vagy „az ég sarka” jelentésben használták. Az ókori Görögországban a püthagoreus iskola az egészség jelképeként fogadta el, és iskolájuk tagjai felismerési jelként alkalmazták — ezt Kr. e. 5. századi forrásokig visszamenőleg dokumentálták. A korai keresztények Krisztus öt sebét látták benne, és a középkori templomépítészetben minden negatív felhang nélkül jelent meg. A szimbólum sötétebb hírneve főként a 19. században alakult ki, miután Lévi írásai bevezették azt az elképzelést, hogy az irányultság dönti el, védő vagy ártó-e a pentagram.

Ha gyakorlatilag is szeretnél dolgozni a pentagrammal, kezdd az elemi szerkezetével. Rajzolj egyet, és jelöld be a csúcsokat — felül a szellem, majd a többi elem az óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányban, attól függően, melyik hagyományt követed (a Wicca-ban az óramutató járásával ellentétes irány általában a taszítást, az egyező irány a vonzást jelöli). Scott Cunningham *Wicca: A Guide for the Solitary Practitioner* című könyve ezt érthetően és felesleges bonyolítás nélkül tárgyalja. A történeti és ezoterikus háttérhez Lévi *Transcendental Magic* című műve az elsődleges forrás az irányultság-vitához — sűrű olvasmány, de fordításban is befogadható. Védőamuletként viselni vagy rajzolni a pentagramot bevett gyakorlat a kortárs Wicca-ban és a népi mágiában; a mögötte álló szándék fontosabb, mint az anyag, amire kerül.