Pszichikus fejlődés

A legtöbb Psychic Development-rendszer azon az elven alapul, hogy az intuitív jelzéseket elnyomja a mentális zaj — ezért a gyakorlatok elsősorban a figyelem fókuszálására és a belső csend megteremtésére épülnek. Kezdőknek általában olyan feladatokkal érdemes indítani, mint a zsigeri reakciók megfigyelése tények ellenőrzése előtt, ismeretlen tárgyakkal végzett psychometry-gyakorlatok, vagy napi tarot kirakás és az eredmények naplózása. A négy clair-érzéknek külön-külön is megvannak a maga módszerei: a clairvoyance fejlesztéséhez csukott szemmel szimbólumokat vizualizálnak, a clairaudience-hez belső hallásgyakorlatokat végeznek. Az automatikus írás szintén bevett módszer — a kéz tudatos irányítás nélkül mozog, hogy felszínre hozzon tudattalan tartalmakat. Kontrollált kísérleti körülmények között ezek az képességek eddig nem bizonyítottak: egyetlen peer-reviewed tanulmány sem erősítette meg a pszichikus képességeket vak protokollok alatt. Ugyanakkor a mögöttes mechanizmustól függetlenül a strukturált önvizsgálat pszichológiai haszna meditációkutatásokkal jól alátámasztott.

A pszichikus képességek szándékos fejlesztésének gondolata — szemben azzal, hogy ezeket veleszületett adottságnak tekintsék — a 19. században formálódott meg. A Fox nővérek 1848-as hydesville-i (New York) szeánszai indították el a Spiritualista mozgalmat, és hozták be a médiumságot a közbeszédbe. A Londoni Pszichikai Kutatótársaság (Society for Psychical Research), amelyet 1882-ben alapítottak, volt az első komoly kísérlet ezeknek a jelenségeknek a szisztematikus vizsgálatára: eseteket dokumentáltak, médiumokat hallgattak meg, és protokollokat próbáltak felállítani. J.B. Rhine a Duke Egyetemen az 1930-as években statisztikai módszereket és Zener-kártyás kísérleteket vezetett be, mérhető és fejleszthető képességként kezelve a pszichikus érzékenységet. A 20. század végére a hangsúly a laboratóriumi teszteléstől a személyes fejlődés felé tolódott — James Van Praagh és John Edward médiumok népszerűsítették azt az elképzelést, hogy ezek a képességek tanulhatók. Sonia Choquette 1995-ös *The Psychic Pathway* című könyve a terület önfejlesztési ágának egyik alapszövegévé vált.

Egy egyszerű kiindulópont: reggel, mielőtt megnézed a telefonod, írj le minden képet, szót vagy érzést, ami még ott lóg az éjszakából — töredékek is megteszik. Csináld ezt két hétig, aztán nézd meg, van-e valami minta, vagy akad-e bármi, ami később bekövetkező eseményekkel egybeesett. Ha strukturáltabb keretet keresel, Sonia Choquette *The Psychic Pathway* (1995) könyve a leggyakrabban ajánlott kezdőpont — gyakorlatias, és a műfajhoz képest nem különösebben ezoterikus. John Holland *Psychic Navigator* (2004) című könyve még inkább gyakorlatorientált. Szkeptikus ellensúlyként James Randi *Flim-Flam!* (1982) könyve egyenesen tárgyalja a cold reading mechanizmusait — hasznos kontextus attól függetlenül, hogy hiszel-e a pszichikus képességekben vagy sem.