Reflexológia

A reflexológia az egész testet leképezi a talpra, a kézre és a fülre. A jobb talp a test jobb oldalát, a bal talp a bal oldalt képviseli. Az ujjak a fejnek felelnek meg, a talpgömb a mellkasnak és a tüdőnek, a boltozat az emésztőszerveknek, a sarok pedig a medencei területnek. Egy kezelés során a terapeuta szisztematikusan alkalmaz hüvelykujj-, ujj- és kéznyomást ezekre a reflexpontokra. Ha valamelyik ponton érzékenységet vagy kristályos lerakódást tapasztal, az az adott testterület egyensúlyzavarára utalhat. Az érintett ponton végzett célzott munka célja a blokádok feloldása és az energiaáramlás helyreállítása. Bár a reflexológia bizonyos elveket oszt az akupresszúrával, önálló módszerről van szó — saját térképekkel, technikákkal és elméleti kerettel. Sokan mélyen ellazítónak találják, és fejfájástól, emésztési panaszoktól kezdve a stresszen és az álmatlanságon át számos területen tapasztalnak javulást.

A gyakran hivatkozott egyiptomi sírkép — Ankhmahor szakkárai sírjából (~Kr. e. 2330, VI. dinasztia) — kéz- és lábkezelésre emlékeztető jelenetet ábrázol, de nem bizonyítja egyértelműen a reflexológia rendszerét: az egyiptológusok általában orvosi vagy kozmetikai ellátásként értelmezik, reflexzóna-elmélet nélkül (Nunn, *Ancient Egyptian Medicine*, 1996). A modern reflexológia közvetlenül William H. Fitzgerald amerikai orvos *zónaterápiájából* ered, amelyet az *Zone Therapy, or Relieving Pain at Home* (1917, Edwin Bowersszel közösen) c. könyvben tett közzé, és amely a testet tíz hosszanti zónára osztotta fel. Eunice Ingham ezt fejlesztette tovább a ma is használt részletes talptérképpé, amelyet két könyvében rögzített: *Stories the Feet Can Tell* (1938) és *Stories the Feet Have Told* (1951); ő alapította a mai International Institute of Reflexology elődjét (1973). Doreen Bayly az 1960-as években honosította meg a reflexológiát az Egyesült Királyságban, és 1978-ban megalapította a Bayly School of Reflexologyt. A klinikai bizonyítékok vegyesek: Ernst *Focus on Alternative and Complementary Therapies* (2009) c. áttekintése, valamint Ernst, Posadzki és Lee *Maturitas*-ban megjelent, 18 randomizált kontrollált vizsgálatot elemző tanulmánya (2011) nem talált elegendő bizonyítékot a nem-specifikus relaxáción túlmutató klinikai hatásokra; egy onkológiai kontextusban végzett vizsgálat (Sharp et al., *European Journal of Cancer*, 2010) csökkent szorongásról számolt be, de specifikus fiziológiai hatást nem mutatott ki. A két fő szakmai szervezet a Reflexology Association of America (alapítva 1995) és a British Association of Reflexologists (alapítva 1985).

Ha kipróbálnád, keress olyan terapeutát, aki a Reflexology Association of America (RAA) vagy a British Association of Reflexologists (BAR) által tanúsított — mindkét szervezet nyilvános terapeutakeresőt működtet. Az első alkalom általában 60 perces, és egy szabványosított talptérkép-szekvenciát követ; a szolárplexusz-pont (a talp közepén, a talpgömb átmeneténél) szokásos kiindulási és zárópontja a kezelésnek. Önálló tanuláshoz Eunice Ingham *Stories the Feet Can Tell* (1938) és Beryl Crane *Reflexology: The Definitive Guide* (1997) c. könyve a legelterjedtebb referencia, mindkettő tartalmazza a kanonikus talptérképet. Érdemes relaxációs módszerként tekinteni rá, nem diagnosztikai vagy gyógyító eszközként — a bizonyítékok stresszel összefüggő panaszoknál (szorongás, feszültség) a legerősebbek, specifikus szervi hatásoknál a leggyengébbek.