Reiki

A Reiki szó két japán tagból áll: „rei” = univerzális, „ki” = életenergia. Az alapelv szerint egy láthatatlan életenergia áramlik minden élőlényen át, és ez szándék és könnyű érintés segítségével irányítható. Egy ülés során a gyakorló a kezét különböző pozíciókban helyezi a befogadó testére vagy annak közelébe, és egyfajta csatornaként működik az energia számára. Akik kipróbálták, általában melegséget, bizsergést, mély ellazulást és érzelmi felszabadulást írnak le. A Reiki nem invazív, és nem kell hozzá semmilyen előzetes meggyőződés. Egyre több kórházban, hospice-ban és wellness-klinikán kínálják a hagyományos orvosi kezelés kiegészítéseként. A Reiki-képzés három szintre oszlik. Az első szint az öngyógyításra és az érintéses kezelésre fókuszál. A második szinten megjelenik a távolsági gyógyítás és a szakrális szimbólumok használata. A harmadik szint, a mesteri fokozat, feljogosít mások tanítására és beavatására.

A Reiki-t Mikao Usui (1865–1926) fejlesztette ki Japánban. A hagyományos alapítástörténetet a tokiói Saihoji templomban 1927-ben felállított síremlék örökíti meg: eszerint Usui 1922 márciusában 21 napos meditációt és böjtöt végzett a Kurama-hegyen, amelynek végén megvilágosodás-élményben részesült, és megkapta a rendszer alapjait. Usui 1922 áprilisában Tokióban megalapította az Usui Reiki Ryōhō Gakkai-t, amely ma is működik. Tanítványa, Chūjirō Hayashi (1880–1940), egykori haditengerészeti tiszt, az 1930-as években tokiói klinikáján rendszerezte a kézpozíciókat és a szervek szerinti kezelési megközelítést. Hayashi tanítványa, a hawaii születésű japán-amerikai Hawayo Takata (1900–1980) 1935-ben kereste fel Hayashi klinikáját betegségével, majd 1937-ben Hawaiira vitte a módszert. Haláláig 22 Reiki-mestert avatott be, és ő felelős a Reiki nyugati elterjedéséért. A mai Reiki-ágak a Takata-vonalú nyugati Reiki, a hagyományos japán Usui Reiki Ryōhō és a reformirányzatok (Reidō Reiki, Holy Fire Reiki, Karuna Reiki) mentén különülnek el. A klinikai bizonyítékok egyelőre korlátozottak: a Cochrane-áttekintések (Joyce & Herbison, 2015, *Cochrane Database*) és Vandervaart és munkatársai 2009-es szisztematikus áttekintése nem talált elegendő bizonyítékot a nem specifikus relaxáción túlmutató terápiás hatásokra; a módszert mégis egyre több onkológiai és hospice-ellátásban alkalmazzák kiegészítő támogató kezelésként (pl. Memorial Sloan Kettering Cancer Center és számos brit NHS-hospice).

Mielőtt képzésre gondolnál, próbálj ki néhány ülést különböző gyakorlóknál — a tapasztalat sokat változik az irányzattól és az egyéni stílustól függően. Ha mégis képzés mellett döntesz, olyan tanárt válassz, akinek a vonala visszavezethető Usuihoz (a Takata-vonal, az Usui Reiki Ryōhō Gakkai-vonal vagy a Hayashi-vonal a legismertebb, ellenőrizhető ágak); kerüld azokat, akik nem tudják vagy nem akarják megnevezni a saját vonalvezetésüket. A japán forrásokhoz Frank Petter *Reiki: The Legacy of Dr Usui* (1998) és Hyakuten Inamoto *Komyo Reiki* anyagai a legtöbbet hivatkozott referenciák; a nyugati Takata-vonalhoz William Lee Rand *The Spirit of Reiki* (2001) a standard mű. A Reiki-t kiegészítő módszerként kezeld, nem az orvosi ellátás helyettesítőjeként. A szakmai szervezetek — az International Center for Reiki Training és az UK Reiki Federation — etikai és gyakorlati irányelveket tesznek közzé, érdemes ezeket átolvasni, mielőtt időpontot foglalsz vagy képzésre jelentkezel.