Aura

A legtöbb aura-rendszer a mezőt a test körül rétegzett, színes fényburokként írja le — a Teozófiából eredő megközelítések általában hét réteget különböztetnek meg, amelyek mindegyike egy-egy csakrának és a lét egy aspektusának felel meg (fizikai, érzelmi, mentális, spirituális). Az egyes színeknek meghatározott jelentést tulajdonítanak: a piros az életerőt és a földeltséget jelzi, a sárga az intellektuális aktivitást, a zöld a gyógyulást vagy az egyensúlyt, a kék a kommunikációt és a nyugalmat, az ibolya a spirituális fókuszt — a sötétebb vagy zavaros árnyalatok pedig egyensúlyzavarra utalnak. Az aurák közvetlen látásáról szóló beszámolók sok kultúrában visszatérnek. Az 1990-es évek Maurice Berger- és Edzard Ernst-féle protokolljai szerint végzett kontrollált tesztek azonban nem hoztak megbízható, véletlennél jobb eredményt az aura-olvasóknál. A Kirlian-fotográfia nagyfeszültségű váltóáram hatására keletkező koronakisülést rögzít tárgyak körül, ami a nedvességtartalomtól, a nyomástól és a bőr elektromos vezetőképességétől függ — látványos, de nem az aura mérése. Sok gyakorló azt a munkahipotézist vallja, hogy valami valóban érzékelhető, még ha annak objektív státusza egyelőre tisztázatlan is.

Az *aura* szó a görögből ered, ahol szellőt vagy lélegzetet jelentett — találó alap valamihez, ami szorosan kapcsolódik az életerő testből kisugárzó képzetéhez. A fogalom a Közös Időszámítás előtt jóval megjelenik a hindu szövegekben: a finom test és annak fényes mezője a Védákban, majd a Tantrikus irodalomban is leírásra kerül. A nyugati okkultizmusban az aura a 19. században kapott komolyabb figyelmet a Teozófia révén — Helena Blavatsky 1888-as *The Secret Doctrine* című művében részletesen tárgyalja, és minden élőlényt körülvevő, többrétegű energiamezőként értelmezi. Ez a keret meghatározónak bizonyult: a modern energiagyógyászati irányzatok — köztük a Reiki és a pranikus gyógyítás — nagyrészt ebből a hagyományból merítik az aurával kapcsolatos fogalomkészletüket.

Ha tényleg látni szeretnéd az aurákat, nem csak olvasni róluk, kezdd a fehér fal gyakorlattal: kérj meg valakit, hogy álljon egy sima fehér vagy világosszürke fal elé, lazítsd el a tekinteted úgy, hogy ne közvetlenül rá fókuszálj, hanem a válla mögé nézz. A legtöbb ember néhány próbálkozás után észrevesz egy halvány fényt. Ha strukturált technikát keresel a találgatás helyett, Robert Bruce *New Energy Ways* című könyve jó kiindulópont. Kipróbálhatod azt is, hogy sötét háttér előtt lefotózod a saját kezedet, és megnézed, látható-e színes fényszegély — tudományos bizonyíték nem, de figyelemtréningnek meglepően hasznos.