Szellem

A szellemek a leggyakrabban bejelentett paranormális jelenségek közé tartoznak világszerte. Az amerikai Pew (2009) és a brit YouGov (2014) felmérései szerint a megkérdezettek 30–40%-a számolt be olyan élményről, amit szellemnek tulajdonított. A tapasztalatok skálája széles: a hideg foltok, megmagyarázhatatlan hangok és érzett jelenlét az egyik végponton, a teljes alakos megjelenések, mozgó tárgyak és vélt kommunikáció a másikon. A magyarázatok három nagy csoportba sorolhatók. A *túlélési hipotézis* szerint a tudat a halál után is fennmarad és bizonyos körülmények között érzékelhető marad — kísérletes bizonyítéka nincs, de a spiritiszta és számos vallási keretrendszerben él. A *kőszalag-hipotézis* (T.C. Lethbridge, 1961) azt feltételezi, hogy erős érzelmi események lenyomatot hagynak a fizikai környezetben, és ez a lenyomat időnként „lejátszódik” — fizikai alapja nincs, de ez az elfogadott magyarázat az ismétlődő, nem interaktív, úgynevezett reziduális kísértésekre. A környezeti és pszichológiai magyarázatok — a 20 Hz alatti infrahang (Vic Tandy 1998-as coventry-i kísérletei), elektromágneses mezők (Michael Persinger „Isten-sisak” kutatásai), alvási bénulás, gyász okozta tévészlelés és szén-monoxid-mérgezés — a tartósan vizsgált esetek többségét lefedik. A hagyományos megkülönböztetés a *reziduális* kísértések (ugyanaz a jelenet ismétlődik, tudatosság nélkül) és az *intelligens* kísértések (az entitás láthatóan reagál) között arra utal, hogy a „szellem” szó alatt valójában több különböző jelenség bújik meg.

A szellemtalálkozások a legkorábbi fennmaradt irodalomban is dokumentáltak. A *Gilgames-eposz* (a standard babiloni változat kb. i. e. 1200 körül állt össze, korábbi sumér anyagokból, kb. i. e. 2100-ból) azzal zárul, hogy Enkidu szelleme egy földi lyukon át felbukkan, és szól Gilgameshez. Homérosz *Odüsszeiájának* 11. éneke (kb. i. e. 8. század) leírja, hogyan idézi fel Odüsszeusz a halottakat a *nekyia* szertartásban. Az ifjabb Plinius római szenátor egy teljesen kidolgozott kísértetház-történetet írt *Levelek* 7.27-ben (kb. 100 körül) egy athéni házról. A középkori európai szellemtörténeteket többek között Gervase of Tilbury *Otia Imperialia* című gyűjteménye (kb. 1211) őrizte meg. A Society for Psychical Research *Phantasms of the Living* kötete (Gurney, Myers, Podmore, 1886) — több mint 700 első kézből gyűjtött eset — volt az első szisztematikus modern empirikus vizsgálat. A kortárs parapszichológia a Rhine Research Center (alapítva 1962) és a Parapsychological Association (alapítva 1957) keretein belül folytatódik.

Ha úgy érzed, kísértéssel van dolgod, először a természetes magyarázatokat zárd ki — ebben a sorrendben: szén-monoxid (szerezz be detektort — ez életeket ment, mivel a CO-mérgezés auditív és vizuális hallucinációkat okoz); huzat és az épület természetes „megülepedése”; infrahang ventilátorból, légkondicionálóból vagy közeli ipari forrásból; elektromágneses mezők régi villanyvezetékekből; vadon élő állatok vagy rágcsálók. Vezess írásos naplót az esetekről: dátum, időpont, helyszín, időjárás, mit csináltál az előző órában, és hogy volt-e tanú. Kíváncsisággal közelíts, ne félelemmel — a félelem felerősíti a tévészlelést. Ha kommunikálni próbálnál, egy egyszerű szóbeli megszólítás biztonságosabb, mint a szellemtábla (Ouija), amely — metafizikai státuszától függetlenül — megbízhatóan vált ki ideomotoros reakciókat, amelyek külső kontaktusnak érzik magukat, és könnyen megzavarnak. Loyd Auerbach *ESP, Hauntings and Poltergeists* (1986) című könyve megalapozott kiindulópont.