Wicca

A Wicca rituális naptárát nyolc sabbat szervezi — ez az Év Kereke —, amelyek a napfordulókat, napéjegyenlőségeket és a négy közbülső napot jelölik. Ezek mellett a gyakorlók esbatokat is tartanak, általában teliholdhoz igazítva. A vallás kozmológiájának tengelyén egy kettős istenség áll: egy Istennő, aki a holdhoz és a földhöz kötődik, és egy Szarvas Isten, aki a vadságot és a vadászatot testesíti meg. A legtöbb wiccan követi a Wiccan Rede-t, egy rövid etikai alapelvet, amelynek lényege: „ne árts senkinek.” A hagyományos szervezeti forma a coven — kis, beavatott csoport —, bár az 1970-es évek után az egyéni gyakorlás is elterjedt. A rituális eszközök közé tartozik az athame (kétélű kés), a varázspálca, a kehely és a pentakulum. A mágiát természeti erőkkel való együttműködésként értelmezik, nem természetfeletti beavatkozásként.

Gerald Gardner brit köztisztviselő és amatőr folklorista azt állította, hogy 1939-ben beavatták egy fennmaradt boszorkánykultuszba a New Forest-ben — ezt az állítást Ronald Hutton *Triumph of the Moon* (1999) című munkája alaposan megcáfolta, mint történelmileg alátámasztatlan. Gardner 1954-ben adta ki a *Witchcraft Today*-t, 1959-ben pedig *The Meaning of Witchcraft* című könyvét, amelyek megalapozták a vallás nyilvános jelenlétét. Korai liturgiája erősen merített Aleister Crowley rituális szövegeiből, a szabadkőművességből és Margaret Murray azóta megcáfolt boszorkánykultusz-elméletéből. Doreen Valiente, akit Gardner 1953-ban avatott be, átírta az eredeti liturgia nagy részét — ő szerezte a Charge of the Goddess-t, a vallás legelterjedtebb áhítati szövegét. Az Alex Sanders által az 1960-as években alapított alexandriai hagyomány tovább terjesztette a Wiccát Britanniában. Raymond Buckland 1964-ben vitte át az Egyesült Államokba.

Ronald Hutton *Triumph of the Moon* (1999) című könyve a legjobb kiindulópont — komoly akadémiai történeti munka, amely sem hiszékeny mítoszként, sem lesajnálóan nem kezeli a vallást. Doreen Valiente *Witchcraft for Tomorrow* (1978) a hagyományt az egyik tényleges megalkotójától mutatja be. Az Év Kerekének egyéni gyakorlásához Marian Green *A Witch Alone* című könyve ad útmutatást coven nélkül is. Ha az elsődleges forrásokat keresed, Gardner *Witchcraft Today*-je rövid és olvasható. Margot Adler *Drawing Down the Moon* (1979, átdolgozva 1986) azt az amerikai pogány tájképet térképezi fel, amelynek kialakításában a Wicca kulcsszerepet játszott.