A hős útja

Campbell monomítosza egy 17 szakaszból álló mintát ír le — amelyet a forgatókönyvírásban általában 12 szakaszra szűkítenek —, és azt állítja, hogy ez a szerkezet a világ mítoszaiban közös: kalandba hívás, vonakodás, küszöbátlépés, próbatételek, mentorok és szövetségesek, egy végső megmérettetés, jutalom, majd hazatérés valamiféle ajándékkal. A teljes rendszer *The Hero with a Thousand Faces* (1949) című könyvében jelent meg. Campbell univerzalitás-tézise vitatott. Alan Dundes (»The Hero Pattern and the Life of Jesus«, 1976) és Robert Segal (*Theorizing about Myth*, 1999) folkloristák szerint a monomítosz az indoeurópai hősmítoszokra viszonylag jól illeszkedik, de elsimítja a kulturális hagyományok — különösen az orális és az őslakos mitológiák — közötti lényeges különbségeket. A minta *egyes* mitológiai narratívák leíró eszközeként ma is hasznos, és különösen a modern forgatókönyvírásban vált meghatározó strukturális modellé. A fikción túl a Hero's Journey-t személyes átmenetek — otthonelhagyás, betegség, pályaváltás, kontemplatív gyakorlat — értelmezési keretéül is sokan alkalmazzák. Hogy a hasonlóság egy valóban egyetemes mintát tükröz, egy kulturálisan öröklött narratív szokást, vagy mindkettőt, az még nyitott kérdés.

Joseph Campbell (1904–1987), a Sarah Lawrence College összehasonlító mitológia professzora 1949-ben adta ki *The Hero with a Thousand Faces* című munkáját, amelyhez Carl Jung archetípus-elméletéből, Adolf Bastian *Elementargedanken* (1860-as évek) fogalmából és Arnold van Gennep háromszakaszos átmeneti rítus-modelljéből (*Les rites de passage*, 1909) merített. George Lucas kifejezetten Campbell keretrendszerét használta a *Star Wars* (1977) megírásakor — a kettejük között közvetlen levelezés is folyt. Christopher Vogler *The Writer's Journey* (1992) című könyve Campbell rendszerét 12 szakaszos forgatókönyvírói kézikönyvvé alakította, amely Hollywood fejlesztési kultúrájában hamar standarddá vált. Dan Harmon *Story Circle*-je (a *Community* sorozathoz kidolgozva, kb. 2009) egy további egyszerűsítés, amelyet a televíziós írásban széles körben használnak. Az 1988-as PBS-sorozat, *The Power of Myth* — Bill Moyersszel készített interjúk formájában — Campbell gondolatait jóval szélesebb közönséghez juttatta el.

Ha személyes átmeneteid értelmezéséhez szeretnéd használni a modellt, dolgozz a teljes 12 vagy 17 szakaszos verzióval, ne az egyszerűsített „hívás/megpróbáltatás/visszatérés” összefoglalóval — a részletes szakaszok adják meg a modell diagnosztikai értékét. Christopher Vogler *The Writer's Journey* (3. kiadás, 2007) a legtisztább szakasz-lebontást kínálja. Az eredeti forráshoz Campbell közvetlenül olvasandó: *The Hero with a Thousand Faces* (1949, 3. kiadás, 2008) a kanonikus szöveg. Egyszerre egy átmenetre alkalmazd — pályaváltás, kapcsolati fordulat, kontemplatív kezdet —, ne általános magyarázóeszközként; a modell akkor a leghasznosabb, ha meg tudod határozni, melyik szakaszban vagy éppen. Érdemes kritikusan is olvasni: ha ismered a keretrendszer korlátait és bírálóit, jobban tudod használni.