Trickster

A Trickster kultúrákon átívelő következetességgel jelenik meg: Hermész és Prométheusz a görög mitológiában, Loki a skandináv hagyományban, Coyote és Holló az észak-amerikai bennszülött történetekben, Anansi a pók a nyugat-afrikai mesékben, Sun Wukong (a Majomkirály) a kínai mitológiában, Maui pedig a polinéz hagyományban. A felszíni különbségek ellenére ezeknek az alakoknak meglepően sok közös vonásuk van: átlépnek határokat, mozognak világok és társadalmi kategóriák között, erő helyett ésszel dolgoznak, és sokszor éppen a saját terveik nem várt következményeként teremtenek valami újat. Nem kötik őket sem isteni, sem emberi szabályok. Történeteik egyszerre mulatságosak és mélyek. Jungi értelemben a Trickster azt a teremtő erőt képviseli, amely a tudat peremén keletkezik — az a rész, amely megkérdőjelezi az előfeltevéseket, átlát a látszaton, és azzal indít el változást, hogy szétrombolja, ami megmerevedett. Trickster-energia nélkül a rendszerek elrothadnak.

A Trickstert mint kultúrákon átívelő mitológiai kategóriát Paul Radin (1883–1959) antropológus azonosította először rendszeresen, a winnebago (Ho-Chunk) Trickster-ciklust vizsgáló *The Trickster: A Study in American Indian Mythology* (1956) című munkájában — amelyhez Karl Kerényi (görög-római párhuzamokról) és Carl Jung (a pszichológiai archetípusról) is írt kommentárt. Korábbi összehasonlító dokumentáció Franz Boas *Tsimshian Mythology* (1916) és Robert H. Lowie *Primitive Religion* (1924) című munkáiban jelenik meg az észak-amerikai csendes-óceáni partvidéki anyag kapcsán. Joseph Campbell a Trickstert a monomítosz elemzésének kulcsfigurájaként tárgyalja *The Hero with a Thousand Faces* (1949) című könyvében. Lewis Hyde *Trickster Makes This World: Mischief, Myth and Art* (1998) a legtöbbet idézett kortárs irodalmi-kulturális feldolgozás, amely a figurát a modern művészetbe, a jazzbe és a kreatív innovációba is bevonja. Elsődleges forrásokhoz: Robert Graves *The Greek Myths* (1955) Hermészhez és Prométheuszhoz; a *Próza-Edda* (~1220 körül) Lokihoz; a *Nyugatra utazás* (Wu Cheng'en, ~16. század) Sun Wukonghoz; az Anansesem szóbeli gyűjtemények (nyugat-afrikai akan hagyomány) Anansihoz.

Lewis Hyde *Trickster Makes This World* (1998) a legjobb kiindulópont a kortárs irodalmi-kulturális megközelítéshez — de érdemes mellé venni legalább egy konkrét hagyomány elsődleges forrásait is, mert az archetipikus összefoglaló csak a felszínt karcolja. Sun Wukonghoz Wu Cheng'en *Nyugatra utazás* című műve Anthony C. Yu fordításában (1977–1983, négy kötet) a mérvadó; Lokihoz Snorri Sturluson *Próza-Eddája* Jesse Byock fordításában (2005); Anansihoz Robert D. Pelton *The Trickster in West Africa* (1980) a legrészletesebb feldolgozás. Jungi olvasathoz Karl Kerényi fejezetei Radin *The Trickster* (1956) kötetében adják az alapot.