Delphoi jósnő

Delphoi a Parnasszosz-hegy déli lejtőjén feküdt, Athéntól nagyjából 180 km-re északnyugatra. A görögök az *omphalos* — azaz a világ „köldöke” — helyszíneként tisztelték; a márványból faragott omphalos-kő ma is látható a Delphoii Régészeti Múzeumban. A Püthia papnő — akit kezdetben harminc év alatti szűznek kellett lennie, majd egy botrány után idősebb asszonyt öltöztettek szűzlánynak (Plutarkhosz *De Pythiae oraculis* alapján) — bronz háromlábú széken ült Apollón templomának adytonjában, egy hasadék felett, és minden hónap hetedik napján fogadta a kérdezőket (eredetileg csak évente kilencszer, télen soha). Az eljárás kötött volt: egy kecskét hideg vízzel locsoltak meg, és csak akkor folytatódhatott a szertartás, ha az állat megremegett — ez volt az előjel-vizsgálat. A kérdező befizette a *pelanos* díjat, áldozatot mutatott be, a Püthia pedig bevonult a belső terembe. Válaszait a templomi papok rögzítették, és általában verses formába öntötték. De Boer, Hale és Chanton 2001-es tanulmánya (*Geology*, 29. kötet) kimutatta, hogy a Delphoii- és a Kerna-vetők metszéspontján etilén és etán szivárog a felszínre — ez nagyjából összhangban van Plutarkhosz első századi leírásával az édes illatú *pneuma*-ról. Az etilén okozta transzállapot elmélete azonban vitatott: Lehoux (2007) és Foster & Lehoux (2007, *Clinical Toxicology*) szerint a belélegzett koncentráció valószínűleg nem lett volna elegendő a leírt hatások előidézéséhez.

Delphoi nagyjából a Kr. e. 8. századtól Kr. u. 393-ig működött folyamatosan, amikor I. Theodosziosz császár bezáratta az összes pogány jósdát. Hérodotosz (*Historiai*, Kr. e. ~440) megörökítette a Kroiszosz-konzultáció történetét (Kr. e. ~547): „ha átkel a Halüszon, egy nagy birodalom omlik össze” — és valóban, Kroiszosz birodalma omlott össze. Plutarkhosz, aki maga is papként szolgált Delphoiban (Kr. u. ~95–125), három dialógust írt a jósdáról: *De E apud Delphos*, *De Pythiae oraculis* és *De defectu oraculorum* — ez utóbbiban saját korában dokumentálta a jósda hanyatlását, és részletesen tárgyalta a *pneuma* kérdését. Sztrabón görög geográfus (Kr. e. ~7) szintén leírja a hasadékot. A helyszín modern feltárása 1880-ban kezdődött (Bernard Haussoullier és az Athéni Francia Iskola), az 1892–1903 közötti *Grandes Fouilles* (Théophile Homolle) hozta felszínre a templomot és a kincstárakat. A legismertebb fennmaradt leletek közé tartozik a sztökhiometrikus felirat, a *Delphoii Kocsihajtó* bronzszobra (Kr. e. ~478) és a naxoszi Szfinx. A helyszín 1987 óta UNESCO Világörökség.

Ha személyesen is meg akarod nézni a tárgyi emlékeket, a Delphoii Régészeti Terület és Múzeum egész évben látogatható, Athénból autóval kb. 2,5 óra. A múzeumban ott van az omphalos-kő, a bronz kocsihajtó és a feliratos fogadalmi ajándékok gyűjteménye. Forrásszövegekhez angolul: Hérodotosz *Historiai*-jának 1. és 7. könyve (a Kroiszosz- és a szalamiszi jóslatok), illetve Plutarkhosz *Moralia*-jából a *De Pythiae oraculis* és a *De defectu oraculorum*. A tudományos irodalomból H. W. Parke és D. E. W. Wormell *The Delphic Oracle* (2 kötet, 1956), Joseph Fontenrose *The Delphic Oracle* (1978 — minden ismert jóslat katalógusa és datálása), valamint Michael Scott *Delphi: A History of the Center of the Ancient World* (2014) a legmegbízhatóbb kiindulópontok. A geológiai érvekhez De Boer és társai *Geology* (2001) cikke, illetve Lehoux válaszcikkei az elsődleges irodalom.