Kabbalah

Az Élet Fája a kabbalisztikus kozmológia középpontja. A tíz Szefira — Ketertől (korona) lefelé Hokhmán, Binán, Heszeden, Gevurán, Tifereten, Netzahon, Hodon, Jeszodón át egészen Malkutig (királyság) — az isteni emanáció egymást követő fokozatait képviseli, mindegyiknek megvannak a maga sajátos tulajdonságai és megfelelései. A huszonkét összekötő ösvény a héber ábécé betűire vetül, amelyeket a Kabbalah a teremtés alapköveiként kezel. A gyakorlók ezekkel a struktúrákkal Tóra-tanulmányozáson, kontemplatív imán és gematriján (héber szavak numerológiai elemzésén) keresztül dolgoznak. A lurianikus Kabbalah bevezeti a cimcum fogalmát — Isten önösszehúzódása, hogy helyet teremtsen a teremtésnek — és a tikkun olamot, a kozmikus törés helyreállítását emberi cselekvés által. A hászid Kabbalah a 18. századtól kezdve ezeket az eszméket a mindennapi áhítatos életbe emelte, ahelyett hogy tudósi elitek kiváltságaként kezelte volna.

A legkorábbi datálható kabbalisztikus szöveg a *Széfer Jecira* (A formálás könyve), amelyet valószínűleg Palesztinában vagy Babilóniában írtak, valamikor a 3. és 6. század között. Ez vázolja fel a bölcsesség harminckét ösvényét és a héber betűk szerepét a teremtésben. A hagyomány legbefolyásosabb szövege, a *Zohár*, a 13. századi Spanyolországban jelent meg — Mózes de León terjesztette 1280 körül, a 2. századi rabbi Shimon bar Jochainak tulajdonítva, bár a modern tudományosság — Gershom Scholem 20. századi munkásságától kezdve — de Leónt azonosította elsődleges szerzőként. Izsák Luria (az Ari) a 16. századi galileai Cfátban alakította át a Kabbalah-t, kidolgozva a lurianikus rendszert, amely ma is meghatározza a hagyomány nagy részét. Scholem 1941-es *Major Trends in Jewish Mysticism* című könyve alapozta meg a Kabbalah akadémiai tanulmányozását mint történeti diszciplínát. A hermetikus Kabbalah — egy nem zsidó adaptáció — a reneszánsz idején jelent meg, majd az 1888-ban Londonban alapított Hermetic Order of the Golden Dawn rendszerezte.

Ha azt szeretnéd érteni, mi is valójában a Kabbalah, mielőtt bármilyen gyakorlatba belevágnál, Gershom Scholem *Major Trends in Jewish Mysticism* (1941) című könyve a legszigorúbb kiindulópont. Daniel Matt többkötetes *Zohár*-fordítása (Stanford University Press, 2004–) a legtekintélyesebb angol nyelvű változata az alapszövegnek — olvasható és alaposan annotált. Ha az Élet Fájával szeretnél strukturálisan dolgozni, Dion Fortune *The Mystical Qabalah* (1935) becsületesen tárgyalja a hermetikus Kabbalah vonalát, beleértve azt is, hol tér el a zsidó forrásoktól. Kezdd Scholemmel, aztán válaszd azt az ágat — zsidót vagy hermetikust —, amelyik valójában közelebb áll ahhoz, amit keresel.