Vissza: Csakrák & Finom test

Meghatározás

A Chakra Stones rendszer hét kristályt — vagy kristálycsoportot — rendel hozzá a hét fő csakrához, elsősorban színegyezés alapján. A vörös jáspis, a gránát és a hematit a gyökércsakrához tartozik; a karneol és a narancssárga kalcit a szakrálishoz; a citrin a napfonathoz; a rózsakvarc és a zöld aventurin a szívhez; a szodalit és a lazurit a torokhoz; az ametiszt a harmadik szemhez; a hegyikristály vagy a szelenit a koronacsakrához.

Részletes magyarázat

A rendszer alapja a színegyezés: vörös kövek a gyökércsakrához, narancs a szakrálishoz, sárga a napfonathoz, zöld vagy rózsaszín a szívhez, kék a torokhoz, indigó a harmadik szemhez, lila vagy fehér a koronához. Meditáció vagy testmunka közben a megfelelő követ a test adott pontjára vagy annak közelébe helyezik — sokan hordják is magukon, hogy emlékeztesse őket egy-egy csakrára. Az elméleti háttér a hindu Tantra *prana*-fogalmára épül: ez az életenergia a jóga és az Ayurvéda szerint *nadi*-nak nevezett finom energiacsatornákon áramlik, és a csakrapontokon sűrűsödik össze. Fontos tudni, hogy a kristálygyógyászat mint önálló rendszer nem része a klasszikus hindu Tantrának — a kő-csakra megfeleltetés modern szintézis, amelyet nagyrészt az 1980-as és 90-es évek New Age kiadványai alakítottak ki.

Történet és eredet

A csakrarendszer a hindu Tantra szövegeiből ered. A legalaposabb leírást a *Sat-Cakra-Nirupana* tartalmazza, amelyet Purnananda írt szanszkritul 1577-ben. Ez a mű hat csakrát részletez mantrákkal, istenségekkel és elemtársításokkal — kristályokról szó sincs benne. A nyugati olvasók számára Sir John Woodroffe (Arthur Avalon álnéven) nyitotta meg ezt az anyagot: 1919-es fordítása, *The Serpent Power*, hozta el a szanszkrit forrásokat az angol közönségnek. A teozófus C.W. Leadbeater ezután nyugati okkult szemüvegen át értelmezte újra a rendszert *The Chakras* (1927) című könyvében, és bevezette azokat a színtársításokat, amelyek jelentősen eltérnek az eredeti szanszkrit hagyománytól. A konkrét kő-csakra megfeleltetéseket aztán a New Age irodalom rögzítette: Anodea Judith *Wheels of Life* (1987) és Melody *Love Is in the Earth* (1991) című könyvei terjesztették el azt a színkódolt rendszert, amelyet ma sokan alapértelmezettnek tekintenek.

Gyakorlati tippek

Ha most ismerkedsz a témával, Anodea Judith *Wheels of Life* (1987) könyve a legjobb kiindulópont — máig ez a legjobb angol nyelvű összefoglaló a hétcsakra-modellről, és megmagyarázza, miért kerültek az egyes kövek az egyes csakrákhoz. A folytatása, az *Eastern Body, Western Mind* (1996), a pszichológiai réteget is részletezi. Ha több hagyomány finom test-rendszereit is meg akarod ismerni, Cyndi Dale *The Subtle Body* (2009) alapos és jól hivatkozott áttekintés. Ha fizikailag is dolgoznál a kövekkel, kezdj egyetlen csakrával: szerezd be a hozzá tartozó követ, ülj vele tíz percet meditálva az adott testterületre fókuszálva, és néhány héten át vezess rövid feljegyzéseket arról, mit tapasztalsz.