Blokkolt chakra

A hét fő csakra mindegyike a test egy-egy régiójához és egy-egy pszichológiai területhez kapcsolódik: a gyökércsakra (*muladhara*) a túléléshez és a fizikai biztonsághoz, a szakrális (*svadhisthana*) a kreativitáshoz és a szexualitáshoz, a napfonat (*manipura*) a személyes erőhöz, a szívcsakra (*anahata*) a szerelemhez és a gyászhoz, a torokcsakra (*vishuddha*) a kommunikációhoz, a harmadik szem (*ajna*) az intuícióhoz, a koronacsakra (*sahasrara*) pedig a spirituális kapcsolódáshoz. Egy-egy elakadás testi tünetekben is megmutatkozhat — krónikus derékfájás a *muladhara* esetén, pajzsmirigy-problémák a *vishuddha* esetén — de érzelmi szinten is: tartós szorongásban vagy abban, hogy valaki képtelen kimondani, ami benne van. A hindu Tantrában az elakadások gátolják a *kundalini* felfelé irányuló mozgását a *sushumnan* keresztül. Fontos különbség: a *prana* (jóga-hagyomány) és a *qi* (kínai taoista és TCM hagyomány) rokon, de nem azonos fogalmak — még akkor sem, ha a nyugati gyakorlók sokszor szinonimaként kezelik őket.

A fogalom a hindu tantrikus szövegekből ered, legrendszerezettebb formájában a *Sat-Cakra-Nirupanában*, amelyet 1577-ben írt Purnananda bengáli tudós. Ez a mű dolgozta ki a hatcsakrás modellt — a koronacsakrát külön kezelve — minden egyes energiaközpont részletes megfeleltetéseivel együtt. A nyugati közönséghez az anyag elsősorban Sir John Woodroffe-on keresztül jutott el, aki Arthur Avalon álnéven publikálta 1919-es fordítását, *The Serpent Power* címen, és ezzel bevezette a szanszkrit rendszert az angol olvasók számára. C.W. Leadbeater teozófus ezután a maga clairvoyant szemüvegén át értelmezte újra az egészet 1927-es *The Chakras* könyvében, nyugati okkult elemeket oltva a hindu modellre — és így született meg a ma legtöbbet emlegetett, színkódolt hétcsakrás térkép. A „blokkolt” csakrák mint diagnosztikai és terápiás keret aztán a New Age korszakban vált rendszerré: Anodea Judith *Wheels of Life* (1987) és Caroline Myss *Anatomy of the Spirit* (1996) munkái nyomán.

Ha komolyan bele akarsz menni a témába, Anodea Judith *Wheels of Life* (1987) a legjobb kiindulópont — a hétcsakrás rendszer legalaposabb gyakorlati feldolgozása. A folytatása, az *Eastern Body, Western Mind* (1996) az egyes csakrák pszichológiai dimenzióját veszi górcső alá, és sokak szerint ez az erősebb könyv. Cyndi Dale *The Subtle Body* (2009) akkor érdemes, ha szélesebb kontextusban akarod látni a szubtilis test különböző hagyományait. Testmunka szempontjából a legkézenfekvőbb az adott csakra régiójára célzott jógagyakorlat: csípőnyitók a *svadhisthana*, hátrahajlások az *anahata* esetén. Ha a *prana*-alapú és a *qi*-alapú megközelítések különbségére vagy kíváncsi, Mantak Chia *Awaken Healing Energy Through the Tao* (1983) könyve hasznos összehasonlítási alap.