Vissza: Asztrológia

Fogyatkozás

Asztrológia

Meghatározás

Erős lunáció, amely akkor következik be, amikor a Nap, a Hold és a Föld a Hold csomópontjai közelében kerül egy vonalba — sorsszerű eseményekkel, váratlan felismerésekkel és felgyorsult életváltozásokkal hozzák összefüggésbe.

Részletes magyarázat

A fogyatkozások párban jönnek — napfogyatkozás és holdfogyatkozás —, nagyjából félévente, az aktuális Hold-csomótengellyel egyező csillagjegyekben. A napfogyatkozás újholdkor történik (a Hold eltakarja a Napot), és új kezdetek kapujaként értelmezik; a holdfogyatkozás teliholdkor (a Föld árnyéka fedi a Holdat), és lezárásokat, csúcspontokat vagy felszínre kerülő igazságokat jelöl. Asztológiailag a fogyatkozások felerősítik az egyébként is aktív újhold- és telihold-dinamikákat. A fogyatkozások körüli események sorsszerűnek hatnak — olyan dolgok történnek, amiket az ember nem tervezett, és nem is tud könnyen visszacsinálni: hirtelen fordulat, váratlan lehetőség, vagy egy régóta ingatag állás, kapcsolat, lakóhely vége. A hatások jellemzően nem az adott napon csapnak le, hanem az azt követő hat hónapban bontakoznak ki. Az a ház, amelybe a fogyatkozás esik a horoszkópodban, megmutatja, melyik életterületet érinti; ha a fogyatkozás szorosan feszül egy születési bolygóhoz (≤ 3° orb), a hatás közvetlenebb. A fogyatkozások nagyjából 18 hónapig ismétlődnek ugyanazon a csomótengelyen, aztán eltolódnak.

Történet és eredet

A babiloni csillagászok dolgozták ki a Szárosz-ciklust — egy 18 éves és 11 napos fogyatkozás-előrejelző rendszert —, amelyet ékírásos táblákra rögzítettek a Kr. e. 8. századtól kezdve; az Anu-belshunu fogyatkozási szövegek (kb. Kr. e. 7. század) nap- és holdfogyatkozásokat egyaránt tartalmaznak. Az *eclipse* szó a görög *ékleipsis* (ἔκλειψις, 'elhagyás, kudarc') szóból ered, amely latinon keresztül jutott el a középkori angolba. A védikus asztrológiában a Hold csomópontjait Rahuként (levágott fej) és Ketuként (levágott farok) mitologizálják — a Svarbhānu démon, aki elnyeli a Napot és a Holdat —, ez a keret a *Mahābhārata*-ban jelenik meg (kb. Kr. e. 400 – Kr. u. 400). Ptolemaiosz a *Tetrabiblos*-ban (kb. Kr. u. 150) a fogyatkozásokat a legjelentősebb lunációkként tárgyalja. A középkori európai asztrológusok politikai felfordulás előjeleiként olvasták őket, a modern asztrológia pedig Dane Rudhyar (*The Lunation Cycle*, 1967) óta pszichológiai-fejlődési ciklus részeként értelmezi.

Gyakorlati tippek

Kövesd nyomon, hogy a közelgő fogyatkozások a horoszkópod melyik házaiba esnek — az astro.com tranzit-funkciója megmutatja a pontos fokokat, és a házak alapján látod, melyik életterületed lesz aktív a következő hat hónapban. Fogyatkozás napján nem érdemes nagy döntéseket kierőltetni; az azt körülvevő hét amúgy is mozgásban tartja a dolgokat, szóval várj egy kicsit, mielőtt elköteleznéd magad. Vezess rövid fogyatkozás-naplót: dátum, a fogyatkozás jegye és háza, és ami az előtte-utána lévő héten felszínre jött. Hat hónappal később nézd vissza — a lassú mintázat csak visszatekintve válik láthatóvá. Bernadette Brady *Predictive Astrology: The Eagle and the Lark* (1992) című könyve a fogyatkozási ciklusok értelmezésének alapreferenciaműve.