Horoszkóp

A horoszkóp azt rögzíti, hogy a Nap, a Hold, a bolygók és a fontosabb horoszkóp-pontok (aszcendens, MC, holdcsomópontok) hol álltak egy adott pillanatban, egy adott helyen. A csillagászok az eget tizenkét házra osztják, rávetítik a tizenkét csillagjegyet, és az így kapott mintázatot értelmezik — bolygó, jegy, ház és feszültségszög alapján. Az újságokban és appokban megjelenő napi horoszkópok egyetlen tényezőre, a Nap-jegyre épülnek, és tizenkét emberre ugyanazt az értelmezést adják. Egy teljes születési horoszkóp ezzel szemben tartalmazza a holdjegyet, az aszcendenst, az összes bolygó helyzetét, a köztük lévő feszültségszögeket és a házakat is — az eredmény egyetlen ember pontos születési idejéhez és helyéhez kötött ábra. Horoszkópot nem csak személyekre lehet felállítani: eseményekre (elektív asztrológia, kedvező időpont kiválasztása), országokra (mundán asztrológia) és konkrét kérdésekre (horár asztrológia) is szokás. Az asztrológiai állítások kontrollált tesztjei nem igazolták a determinisztikus előrejelző pontosságot — a legtöbbet idézett vizsgálat Carlson 1985-ös kettős vak kísérlete a *Nature*-ben.

Az angol *horoscope* szó a görög *hōroskopos* (ὡροσκόπος, 'óra-figyelő') szóból ered, amely eredetileg az adott pillanatban éppen kelő csillagjegyet jelölte. A legkorábbi ismert, datált horoszkóp ékírásos táblán maradt fenn, Kr. e. 410-ből, Babilonból — ma a British Museumban őrzik. A horoszkópos asztrológia felismerhető formájában a hellenisztikus Egyiptomban, valószínűleg Alexandriában alakult ki, nagyjából Kr. e. 200 és Kr. u. 200 között, ötvözve a babiloni bolygómegfigyelést, az egyiptomi dekán-alapú időszámítást és a görög matematikai csillagászatot. Ptolemaiosz *Tetrabiblos*-a (Kr. u. kb. 150) lett a kanonikus összefoglalás; Vettius Valens *Anthologies*-a (Kr. u. 2. század) a legtöbb hellenisztikus mintahoroszkópot tartalmazza. Az indiai *Jyotiṣa* párhuzamosan fejlődött, dokumentált hellenisztikus hatással a Kr. u. 1–2. századtól. A nyugati asztrológia a középkori arab közvetítésen (Abū Maʿshar, 9. század) és a reneszánsz újjáéledésen át jutott el a 20. századi pszichológiai fordulatig, amelyet Dane Rudhyar *The Astrology of Personality* (1936) és Liz Greene jungiánus-asztrológiai munkái indítottak el az 1970-es évektől.

Teljes születési horoszkópot az astro.com-on tudsz felállítani — kell hozzá a pontos születési idő, dátum és helyszín, mert az aszcendens nagyjából kétóránként vált. Kezdd a „Nagy Hármassal”: Nap-jegy, holdjegy, aszcendens — együtt lefedik az identitást, a belső érzelmi világot és a külső megjelenést, és sokkal pontosabb képet adnak, mint a Nap-jegy egyedül. Ezután nézd meg, hogy a személyes bolygók (Merkúr, Vénusz, Mars) melyik házban állnak, és keresd a legszorosabb feszültségszögeket (3 fokon belül). Liz Greene *Saturn: A New Look at an Old Devil* (1976) és Stephen Arroyo *Astrology, Psychology and the Four Elements* (1975) könyvei a legtöbbet ajánlott belépők a Nagy Hármas után. Az újságos napi horoszkópokat inkább szórakozásnak tekintsd — komoly asztrológiai munkának nem igazán nevezhetők.