Tenyérjóslás

A Palmistry lényege, hogy a kezet bolygóhegyekre osztja fel: a Vénusz-hegy a hüvelykujj tövénél helyezkedik el, a Jupiter-hegy a mutatóujj alatt, a Szaturnusz a középső ujj alatt, az Apolló a gyűrűsujj alatt, a Merkúr a kisujj alatt, a Luna és a Mars pedig az alsó tenyeret tölti ki. Az életvonal a hüvelykujj tövét íveli körbe — nem az élethosszt jelzi, hanem a vitalitást és a nagy életfordulókat. A szívvonal vízszintesen fut a tenyér felső részén, és az érzelmi mintákról, kapcsolatokról árulkodik. A fejvonal a közepén metszi át a tenyeret, és a gondolkodásmódot tükrözi. A sorvonal — ha egyáltalán jelen van — függőlegesen fut a Szaturnusz felé, és a karrierút, illetve a külső körülmények jelzője. A vonalak mélysége, megszakadásai, szigetei és hiánya mind számít. A nem domináns kéz az örökölt adottságokat mutatja, a domináns azt, hogy ezekkel mit kezdtél.

A legrégebbi rendszerezett palmistry-szövegek Indiából származnak. A szanszkrit hagyomány *Hast Samudrika Shastra* — szó szerint „a kéz óceánjának tudása” — a védikus irodalomban gyökerezik, és a *Samudrika Shastra* szövegeiben formálódott rendszerré, amelynek eredete jóval Kr. e. 1000 elé nyúlik vissza. A gyakorlat az ókori Görögországba és Rómába is eljutott, ahol cheiromancia néven ismerték — a görög *kheir* (kéz) szóból. A középkori Európában kéziratos formában terjedt, az egyház ugyan rendszeresen elítélte, de a gyakorlat ettől nem szűnt meg. A modern nyugati rendszert két szerző formálta meg: William John Warner, aki Cheiro álnéven publikált, és 1894-ben adta ki a *Language of the Hand* című munkáját, valamint William G. Benham, akinek *Laws of Scientific Hand-Reading* (1900) című könyve anatómiai pontossággal próbálta rendszerbe foglalni a hagyományt. Mindkettő ma is alapmű a nyugati palmistry-irodalomban.

Cheiro *Language of the Hand* (1894) című könyve a legjobb kiindulópont — utánnyomásban könnyen hozzáférhető, és a vonalak értelmezését elég részletesen tárgyalja ahhoz, hogy valóban hasznos legyen. Benham *Laws of Scientific Hand-Reading* (1900) munkája mélyebben foglalkozik a hegyekkel, érdemes a kettőt egymás mellett olvasni. Ha inkább történeti megközelítés érdekel, Fred Gettings *The Book of the Hand* című könyve ad szilárd alapot. Kezdd azzal, hogy papírra rajzolod a domináns kezed körvonalát, és bejelölöd a négy fő vonalat — utána hasonlítsd össze a nem domináns kézzel. Figyelj arra, melyik vonal mély és töretlen, és melyik halvány vagy láncszemszerű: ez az ellentét többet elárul, mint bármelyik egyedi vonás önmagában.