Yule

A hagyományos Yule-ünneplés középpontjában maga a napfordulós éjszaka áll, és jellemzően 12 napon át tart. A Yule-tuskó — eredetileg egy nagy tölgy- vagy kőrisfarönk, amelyet egész éjjel égtek — a germán és skandináv háztartások rituális középpontja volt; a hamuját védelmi és termékenységi ráolvasásokhoz tették el. A hollyt, a borostyánt és a fagyöngyöt azért hozták be a házba, mert akkor is élnek, amikor minden más elhal. Az ablakba vagy az asztalra gyújtott gyertyák a visszatérő napot jelképezték. A modern Wicca gyakorlatában a Yule az Év Kerékének első küllője: a Napisten újjászületése az Istennőtől. A gyakorlók jellemzően éjfélkor tüzet vagy gyertyákat gyújtanak, hollyal és fenyővel díszítenek, és virrasztanak a leghosszabb éjszakán át.

A „Yule” szó az óészaki *jól* szóból ered, amely egy midwinter-ünnepet jelölt — a kifejezés legalább a 9. századtól adatolható norse forrásokban. Snorri Sturluson 13. századi *Heimskringla* című munkája nagy norse áldozati ünnepként írja le, amelyet a téli napforduló körül tartottak. Az óangol megfelelője, a *ġéol*, nagyjából ugyanebből az időszakból való szövegekben bukkan fel. A római *Saturnalia* (december végén) és a Sol Invictus ünnepe (december 25.) párhuzamosan futott a római világban, és hozzájárult a tágabb midwinter-ünnepkör kialakulásához. Ahogy a kereszténység a 7–11. század között terjedt Észak-Európában, az egyház inkább átvette a Yule időpontját és szimbólumait, mintsem hogy elnyomta volna őket — ezt a stratégiát I. Gergely pápa 601-ben kifejezetten ajánlotta. A Yule modern pogány újjáélesztése Gerald Gardner Wicca-mozgalmához kötődik az 1950-es évekből; a nyolc sabbatból álló Év Kerékét nagyjából 1958-ra kodifikálták, Aidan Kelly és Ross Nichols közreműködésével.

Scott Cunningham *Wicca: A Guide for the Solitary Practitioner* című könyvében van egy egyszerű Yule-rituálé-vázlat, ami egyedül is jól működik — ha struktúrát keresel coven nélkül, ez egy jó kiindulópont. Starhawk *The Spiral Dance* című munkája mélyebben tárgyalja az évszakos mitológiát. Egy egyszerű megfigyeléshez: gyújts gyertyát napnyugtakor a napfordulón, és hagyd égni egész éjjel; hozz be egy szál hollyt vagy fenyőágat; ha van kandallód, égess el egy darab tölgy- vagy kőrisfát. Margot Adler *Drawing Down the Moon* könyve pedig érdemes olvasmány, ha arra vagy kíváncsi, hogyan ünneplik a modern pogányok valójában a Yule-t — szemben azzal, amit az interneten romantizálnak belőle.