Gyertyamágia

Az alapkomponensek egyszerűek: gyertyaszín, kenőolaj, bevésett szöveg vagy szimbólumok, és az égési idő. A színszimbolika a legtöbb hagyományban következetes — piros a szerelemhez vagy dominanciához, zöld a pénzhez, fekete a keresztezések feloldásához vagy elküldéséhez, fehér általános helyettesítőként. A Hoodoo-ban a gyertyát általában kondíciós olajjal (Van Van, Attraction, Bend Over) kenik fel, a kanóctól az aljáig vagy fordítva, attól függően, hogy valamit magadhoz vonzol-e vagy eltávolítasz. A Wicca-ban a gyertyákat névvel vagy szigillel vésik be, felkenik, majd rituális körben, oltáron égetik el. A latin-amerikai népi katolikus gyakorlatban vigília gyertyákat használnak — magas, üvegbe zárt áhítati mécseseket —, amelyeket szentképekkel nyomtatnak, és több napon át égetnek kérésekhez. Egyes hagyományokban a timing is számít: holdciklus, a hét napja vagy bolygóóra.

A rituális lánghasználat minden egyes hagyományt megelőz, de a Candle Magic mint strukturált népi gyakorlat az Egyesült Államokban nagyrészt az afroamerikai Hoodoo-ra vezethető vissza, amely a transzatlanti rabszolga-kereskedelem után ötvözte a nyugat-afrikai spirituális gyakorlatokat, az európai népi mágiát és a népi katolicizmust. A 19. század végére a déli államok Hoodoo-gyakorlói már vigília gyertyákkal és kondíciós olajokkal dolgoztak — ezeket Catherine Yronwode dokumentálta részletesen a déli conjure kutatásában. A Hermetic Order of the Golden Dawn (alapítva Londonban, 1888-ban) beépítette a gyertyahasználatot a ceremoniális rituáléba, befolyásolva a későbbi nyugati okkult gyakorlatot. Gerald Gardner Wicca-ja, amelyet az 1950-es évek elején formalizált a *Witchcraft Today* (1954) megjelenésével, liturgikus pogány keretbe helyezte a gyertyamunkát. Az 1980–90-es évek New Age kiadói fellendülése — különösen Scott Cunningham könyvei — az egyszerűsített Candle Magic-et beavatási hagyományokon kívüli, széles közönséghez is eljuttatta.

Ha most ismerkedsz a témával, Scott Cunningham *Earth, Air, Fire, and Water* (Llewellyn, 1991) könyve jó kiindulópont az elemi gyertyamunkához — érthető és nem túlmisztifikált. Hoodoo-hoz Catherine Yronwode *Hoodoo Herb and Root Magic* (Lucky Mojo, 2002) a legmegbízhatóbb forrás: részletezi a kondíciós olajokat, a felkészítési módszereket és a színválasztás logikáját anélkül, hogy romantizálná a hagyományt. Judika Illes *Encyclopedia of 5000 Spells* (HarperOne, 2004) szokatlanul széles, több népi hagyományt átfogó képet ad a gyertyavarázslatokról. Ha ki akarsz próbálni egy első munkát, válassz egy egyszínű kúpos gyertyát, vésd bele a kérésedet, kend fel megfelelő olajjal, és égesd el egy ülésben — ne oszd meg több alkalomra.