Vissza: Gyógynövények & Aromaterápia

Meghatározás

A macskagyökér (*Valeriana officinalis*) egy Európában és Ázsiában őshonos évelő növény, amelyet évszázadok óta használnak altatóként és enyhe nyugtatóként. A gyökere valeriánsavat és izovaleriánsavat tartalmaz — ezek az anyagok felelősek az idegrendszerre gyakorolt csillapító hatásért. Az aromaterápiában a szárított gyökérből gőzdesztillációval nyert illóolajat használják, amelynek nehéz, földes, kissé állati illata van — ezt az emberek általában vagy nagyon megnyugtatónak, vagy egyenesen elviselhetetlennek találják.

Részletes magyarázat

A macskagyökér illóolaj nem olyan, mint a tipikus aromaterápiás alapanyagok. Az illata tömör és állati jellegű — inkább érett sajtra vagy nedves földre emlékeztet, mint levendulára —, ezért szinte soha nem diffúzolják önmagában, hanem édesebb illatú olajokkal keverik: levendulával, cédrussal vagy vetíverrel. Az aktív vegyületek (valeriánsav, izovaleriánsav, különféle iridoidok) a GABA-receptorokra hatnak az agyban, és szájon át szedve a macskagyökér-gyökérnek van némi klinikai bizonyítéka altatóként. Belélegezve más a helyzet — erre vonatkozóan alig van kutatás. Ami dokumentált: az illat önmagában is kiválthat relaxációs választ azoknál, akik már ismerik, és a növény nyugtató hírneve miatt az esti, alvást segítő keverékek visszatérő összetevője. Diffúzortól gyógyszerhatást ne várj.

Történet és eredet

A név a latin *Valeriana* szóból ered, amely valószínűleg a római Valeria tartományra vagy a *valere* igére vezethető vissza — ez utóbbi azt jelenti: „erős/egészséges lenni”. A macskagyökér-gyökér orvosi használata legalább az i. sz. 1. századig nyúlik vissza: Dioszkoridész az i. sz. 65 körül írt *De Materia Medica* című munkájában húgyúti panaszokra és vizelethajtóként ajánlotta, a görög és római orvosok pedig később a nyugtató hatását is feljegyezték. A középkori Európában kolostorkertek rendszeres növénye lett, álmatlanság és idegességi panaszok ellen. Hildegard von Bingen, a 12. századi német apátnő gyógynövényes írásaiban szintén megemlíti. Az illóolaj ipari méretű desztillációja a 19. században vált lehetségessé, a modern aromaterápiába pedig a Gattefossé nevéhez köthető 20. századi illóolaj-reneszánszon keresztül került be.

Gyakorlati tippek

Ha diffúzolod, mindenképpen keverd más olajokkal — egy-két csepp levendulával, szantálfával vagy cédrussal együtt, különben az illata uralja az egész szobát. Ultrahangos diffúzorral (a vizes típussal) jól lehet adagolni a koncentrációt. Lefekvés előtt 20–30 perccel indítsd el, aztán kapcsold ki — egész éjjel futtatni felesleges, és az olfaktorikus fáradás amúgy is gyorsan beáll. Egy fontos szabály: macskagyökér illóolajat ne használj, ha háziállatod van. Sok illóolaj a levegőn keresztül is mérgező lehet kutyáknak és macskáknak, a kisebb állatok különösen érzékenyek. Ha madarat tartasz, diffúzort egyáltalán ne használj — a madarak légzőrendszere nem bírja.